Chapter 04.~Vita~

sziasztok^^
megírtam a 4. részt.:) kicsit szomorú vagyok most,valahogy reméltem,hogy kapok néhány komit az előző részhez,de nem igazán kaptam sajnos..:|| mondjuk beismerem,nem lett valami jó rész..mivel ma nem volt nekem suli,így jutott elég időm nyugodtan megírni ezt,és szerintem ez most elég jó lett:) remélem kapok ehhez néhány komit,valamint pipákat.:)és hát igen,hamarosan új design,új fejléc,szóval tök jó,végre valaki tud időt szentelni nekem egy fejlécre:DD mindegy,nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!:))(előre mondom,hogy egy kicsit rövidebb lett,mint a többi:))

Claire Higgins

Eszeveszettül kóvályogtam Harry körül,és segítségért kiáltoztam.Nem mintha lehetett volna hallani a hangom az üvöltő zene mellett.Elkezdtem ráncigálni őt,de nem reagált semmire.Ekkor hirtelen láttam,hogy egy sötét öltözékű,magas,fekete hajú srác áll előttem,aki próbált segíteni nekem.Külseje nagyon megrémített,de lehet hogy a bennem lévő alkohol már kihozhatta belőlem a látomást.

-Segítek,jó?-kérdezte a teljesen idegen srác,mire én bólogattam.Ahogy az egyre vörösebb szemébe néztem,ekkor már tudtam jól,hogy velem sem stimmel minden.

-És most mit csinálunk vele?-hajoltam oda hozzá,hogy hallja amit kérdezek.Egyszerűen vállat vont,majd egy hirtelen mozdulattal felkapta Harry-t a karjaiba.

-Haza kéne vinni nem?-kiabálta.Nem tudtam erre mit mondani,mivel azt sem tudtam,hogy hol lakik egyáltalán.Vettem egy nagy,mély levegőt,majd megvakartam a fejem.Ránéztem a vámpír kinézetű idegenre,aki már egyre türelmetlennek tűnt.

-Azt sem tudom hol lakik!-válaszoltam,majd oldalra döntve a fejét jelzett,hogy kövessem.Eleget tettem a kérésének,és kivezetett a kávézó elé.

-Jólvan,én sem tudom,de most akkor hová vigyük?-kérdezte,közben elindultunk a főutca irányába.A szemem egy pillanatra megakadt Harry fején,majd elnevettem magam.A srác,akinek még mindig nem tudom a nevét kérdően nézett rám.Próbáltam lecsillapítani magam,de az alkohol egyre jobban uralkodott felettem,és nem tudtam magam irányítani.Az érzés felettébb szörnyű,de jól éreztem magam.Miután elkapott a röhögőgörcs szindróma csak jobban rájöttem,hogy nem szabadott volna.Nem szabadott volna lehúznom azt a tömény mennyiségű Jeger Maister-t a feléig.Kóvályogni kezdtem,és forgott velem a világ.

Louis Tomlinson

Claire eltűnt.Mindenhol kerestem,ahol csak lehetett.Hatalmas megalázkodásomra még a női mosdóba is bementem,ahonnan egyből ki is lököttek.

-Ez a női mosdó kis apám,szóval húzás innen!-lökött ki utoljára egy negyvenes nő,majd rám csukta az ajtót.

Már a fejemet fogtam idegességemben.Nem tudtam merre és miképp induljak el.Ekkor arra a döntésre jutottam,hogy elindulok a kollégium felé,hátha hazament.Ennyire még nem voltam dühös.De úgy éreztem én vagyok a felelős Claire-ért,vigyáznom kell rá.Átvágtam magam az emberek közt.Sokkolva szemléltem meg a lányt,akin már segíteni kellett felállni.A srácot aki a földön feküdt,és nem tudták felriasztani.Szívesen segítettem volna nekik,de az érzéseim belül azt sugallják,hogy "Ne!Hagyjad!Keresd meg!".Szinte már nem az agyam irányított,hanem a testem.Kitérve a kávézóból rohantam hazafelé.Út közben majdnem elestem többször is,de nem érdekelt.Rossz érzéseim voltak,és nem érdekelt semmi.Odaértem a kollégiumhoz,ahol rögtön hívtam is a liftet.Türelmetlenül várakoztam,amikor a szemem megakadt a lift melletti női mosdó ajtajára.A pillanat felettébb ijesztő volt,amikor Claire-t láttam meg rendkívül szokatlan állapotában.

-Claire!-rohantam oda hozzá,majd próbáltam egyensúlyban tartani.Köhögött,és teljesen nem volt magánál.Átöleltem,közben erősen szorítottam,hogy nehogy elessen.Megnyugodtam,de újból felfigyeltem a mosdó ajtajára.Egy fekete hajú,fültágítós srác volt,aki a karjaiban hordozta Harry-t.Le voltam sokkolva jelenlegi állapotukon.-Te jó ég,mi történt velük?-kérdeztem

-Őszintén?Szerintem elég rendesen leitták magukat!-mondta a srác,majd a számára legkényelmesebben próbálta elhelyezni szerencsétlen fiút a karjaiban.

-Louis!-nézett bele a szemeimbe Claire,én meg hallgattam.Szegény,nagyon sajnáltam hogy ilyen állapotba került.-Harry ma velem alszik,mert nem tudjuk hol lakik.-mondta,majd próbált egyensúlyt tartani magán.Eltávolodott tőlem,majd kicsit megszédült.
-Azt felejtsd el!Komolyan mondom!-próbáltam megértetni vele.
-Elegem van már hogy te mondod meg mit csináljak!Most mégis hol máshol aludhatna?-kérdezte felbőszülten.
-Hogy én?Én csak próbállak megvédeni Claire!-válaszoltam,de már egyre dühösebben.Fogalmam sincs hogy értessem meg vele,hogy nem szabad.
-Mitől?Azt hiszed Harry bántana?Már kétszer megvédett te hülye!-kiabált,mire én próbáltam lecsillapítani.
-Tudod mit?-kérdeztem.Már elegem volt abból,hogy nem képes elhinni nekem,hogy nem szabad.Hogy hagyja őt békén.-Ha nem hiszel nekem,akkor ne higgyél!Nyugodtan legyetek barátok,vagy legyetek együtt,nem érdekel!Viseld a következményeit.És amikor már rájöttél,hogy mekkora hibát követtél el,ne gyere hozzám rinyálni,hogy igazam volt!-figyelmeztettem,majd kinyitottam a lift ajtót.Egy utolsó pillantást vetettem rájuk.Claire szemében egyre csak sorakoztak a könnyek.Megszakadt a szívem,de minden ember a hibáiból tanul.Majd rájön,hogy nem szabadott volna.Remélem arra is gondol,hogy igazam volt.Nem szabadítom meg Harry-től.Végeztem.Kiszálltam a negyedik emelten,majd a szobámat kerestem.Oda érkezvén bekopogtattam,remélve,hogy a szobatársam kinyitja az ajtót.Örömömre szolgálva nem volt a szobában.Előkerestem a kulcs csomómat,majd kinyitottam az ajtót és becsoszogtam az én kis "barlangomba".Semmihez nem volt kedvem ez ég világon.Bedobtam magam az ágyamba,és elvettem a polcomról a Claire-el készült fotónkat.Nem akarom elveszíteni a már így is nehéz élettel küszködő lányt.Ő egy érzékeny,könnyen befolyásolható személyiség.Jobban ismerem,mint bárki más.Nem akarom,hogy Harry tönkre tegye az életét még jobban.Az a bizonyos kötelék már eleinte leolvasható volt róluk,amikor megláttam őket.Tudom,hogy már elsőre úgy vonzódtak egymáshoz mint egy mágnes.De tagadják,és ez bosszant.Harry viselkedése meg undorító.Elhiteti a legjobb barátomnak,hogy ebből nem igaz semmi.Végül nem hisz nekem.Ezt gyűlölöm a legjobban Harry-ben.Elhiteti másokkal a badarságokat,és ha én azokat megcáfolom,akkor én vagyok a rossz.Fáj,mert a legjobb barátom volt,de nekem olyan barát nem kell,mint ő.

~1 days later~

Claire Higgins
Nem tudtam elaludni az éjjel.Az a három darab,szívszaggató mondat járt a fejemben."Nyugodtan legyetek barátok,vagy legyetek együtt,nem érdekel!Viseld a következményeit.És amikor már rájöttél,hogy mekkora hibát követtél el,ne gyere hozzám rinyálni,hogy igazam volt!".Semmi másra nem emlékszem,csak erre a mondatra.Már az ágyamban feküdtem.A fejem majd széthasadt a fájdalomtól.Közben a fejemet fogtam,és próbáltam felülni.Egy nagy horkanásra lettem figyelmes,ami hallatán kicsit megrémültem.Lassan előre hajoltam.Ahogy megpillantottam Harry-t,a pupilláim teljesen kitágultak.Nem tudtam,hogy mit keres itt egyáltalán a szobámban.Valahogy nem rémlik semmi.Mintha ez egész csak egy rossz álom lett volna.Vagy filmszakadás?Közben háttal nekidőltem a falnak.Oldalra pillantva egy közös fotót pillantottam meg a barátaimmal együtt.Elvettem az éjjeli szekrényemről,majd a kezeimbe vettem.Ez a kép olyan vidám.Mindenki mosolyog,nevet,és büszkén gondolhattam arra,hogy ők a barátaim.Az egyetlenek akik nekem a mindenséget jelentik,és akik nélkül nem biztos,hogy már itt lennék.Louis,Victoria,Kendall,és a többiek.Egy könnycsepp futott végig az arcomon,amikor megnéztem a képen Louis-t.Hátulról átkarolta a derekamat,és a fejét a jobb oldali vállamra tette.Előugrott az a sok szép emlék,ami vele történt.Ő állt mindig mellettem.Most meg lehet,hogy elveszítettem.Elérzékenyültem.Nem tudtam vissza fojtani a sírást.Az egyik kezemmel befogtam a szám,hogy Harry ne keljen fel erre.Gyorsan próbáltam magamat visszafogni,amikor láttam hogy Harry a kezén támaszkodik,és megdörzsöli a szemét.
-Claire!Minden rendben?-kérdezte,miután felült.Közben körbenézett.-Hol vagyok?-tett fel utána még egy kérdést,amire nem válaszoltam.Nem tudtam mit mondani,mert féltem,hogy újból elkezdek sírni.Előtte meg nem szeretnék.
-Nálam.-csikartam ki magamból,de úgy ahogy reméltem.Nem kellett volna válaszolnom.
-Na,tényleg,mi a baj?Nekem elmondhatod!-biztatott,közben beült mellém az ágyamba.Nem tudtam,hogy elmondjam neki.
-Te,és Louis.-szipogtam,majd egy nagy levegőt vettem.Harry-re néztem,aki már sejtette mi miatt bánkódom.Vett egy mély levegőt,majd elhelyezkedett a számára legkényelmesebben.A térdeit felhúzta,majd megtámasztotta rajtuk a fejét.Felém nézett.
-Akarod hallani,hogy mi folyik itt?-kérdezte,majd én rábólintottam.Kíváncsi voltam,mi rejlik a múltban ami miatt nincsenek jóban Louis-al.    

Chapter 03.~Kínos~

sziasztok^^

megírtam a 3.részt,ami szerintem elég gagyi lett.:|| bocsi,hogy ezen a héten nem hoztam időben részt,de büntetést kaptam..:/xd és wow,hát 5 feliratkozó és hamarosan 700 kukkoló:3 nem a legtöbb,de nagyon örülök neki:')) jelenleg Midnight Mamories lázban vagyok,ráadásul nagyon nagyon izgulok a jövőhét miatt,úgyhogy tényleg bocsi hogyha esetleg tényleg nem lett jó ez a rész.:|:) mind1,jó olvasást:3:DD 

Harry Styles

A legkellemetlenebb helyzet az,hogy a saját véredben ázva állsz egy olyan ember előtt aki iránt vonzódást érzel.Egyszerűen nem akartam,hogy ilyen körülmények között lásson meg.Főleg,hogy kivel együtt.A wc ajtaja eltakarta Louis testét,így csak én látszódtam egyedül.Szörnyű,és rendkívül szokatlan,hogy múlt héten én találtam rá élete talán egyik legváratlanabb fordulatában,most meg ő lát engem így.Talán ez is egy jel akar lenni?Közben odasétáltam a tükör elé,majd megnéztem magam.Letöröltem az arcomról a felesleges vért,de aztán rájöttem,hogy ez mit sem segít.Lehajoltam a csaphoz,majd addig vizeztem magam amíg le nem enyhült a vérzés.Közben Louis becsukta az ajtót,majd engem követve,ő is az arcát borogatta.

-Srácok,még jó hogy nem öltétek meg egymást!-mondta az egyik srác,aki elvileg itt dolgozik.A bal mellkasán lévő kis kitűzőről leolvastam,hogy Niall Horan.

-Hát,köszi a segítséget.-megköszöntem,majd megfordultam-Bár nyugodtan hívhatnátok az elmegyógyintézet telefonszámát ennek a gyereknek.-mutattam Louis-ra,közben még mindig tartottam a szemkontaktust Niall-el és Jay-el.Amikor éreztem,hogy Louis engem bámul,a fejemet felé fordítottam.Elkezdtek nevetni,ami szemmel láthatólag neki nem tetszett.

-Harry,ez nem vicces úgyhogy kussolj!-figyelmeztetett,közben én újból elfordultam a csap felé,és elkezdtem borogatni az arcom.-Különben inkább örülnél,hogy nem tálaltam ki Claire-nek.-mondta,közben neki támaszkodott a csap álványnak.

-Hagyjál már Claire-el!Miért kell mindenbe belekötnöd?-kérdeztem,majd ugyan azt csináltam amit Louis.

-Mert tetszel neki!Ezt akartad hallani?-mondta,mire én egy nagy meglepettséget szikráztam magamból.Elmosolyodtam,de nem akartam semmi olyan jelet mutatni Louis-nak,hogy örülök ennek.Nem mondtam semmit,csak megfordultam a tükör felé.A vérzés már elállt.Kidobtam a véres zsebkendőket,majd kifelé vettem az irányt.

-Louis,miért kell ilyennek lenned?-kérdeztem komolyan,ami következtében egy nagy sóhaj hagyta el a száját.-Két év már nagyon messze van.Fogd már fel!-mondtam,majd kimentem a mosdóból.Számítottam arra,hogy Claire még mindig ott áll a férfi mosdó mellett.De sehol nem láttam.Átférkőztem magam a tömegen,majd visszamentem a pulthoz.A haverom akivel jöttem,Zayn,már nem ült ott a pult előtt.A sörömet sem találtam a helyén,ahol hagytam.Mindenféle gondolat átjárt a fejemen.Most itt üljek egyedül a sörömet iszogatva,vagy menjek táncolni.Vagy mind a kettő?Ekkor kértem gyorsan egy üveg Jack Daniel's-t Niall-től,aki már ott volt a kiszolgáló pult mögött.

-Látom eléggé tönkretették a kedved.-utalgatott.Közben lehúztam már a fél üveget,majd erőteljesen lecsaptam.Kicsit megszédültem,de közben próbáltam magam összeszedni.

-Jól látod haver.-válaszoltam,majd folytattam az ivást.Egyszerűen úgy éreztem nem akarom,de erős késztetést éreztem afelől,hogy ezt mind lehúzzam.Jól akartam magam érezni,és nem hagytam,hogy Louis elvegye minden kedvem.

Claire Higgins

Meglepődtem.Be akartam menni,de nem tehettem.Amikor láttam,hogy becsukják az ajtót,borzasztóan aggódtam érte.Ami számomra nem hagy megnyugvást,hogy kivel?Kivel kerülhetett ilyen konfliktusba?A lányokkal táncoltam,amikor eszembe jutott valami.Louis sehol.

-Nem tudjátok hol van Louis?-kiabáltam nekik.A zene nagyon hangos volt,így alig tudtuk megérteni egymás szavait.

-Elvileg mosdóba ment.-válaszolta egyik barátnőm,Kendall.A szám elé tettem a kezem,majd elrohantam.Szörnyű gondolataim voltak,amik arra késztettek,hogy mégis a férfi mosdóba kell menjek.Nem érdekelt mit látok,vagy mit hallok,de be kellett mennem.A mosdó ajtajához érkezve valaki erősen nekilökött az ajtónak.Mivel az arcom teljes erőből az ajtónak csapódott,megszédültem.Az orromból ömlött a vér,amit egy zsebkendővel próbáltam elhárítani.Mi van itt?
-Takarodj tőle te szemét!-kiabálta valaki,akinek a hangja felettébb ismerős volt.Felnéztem rá,és Harry-t pillantottam meg,aki próbálta elzavarni azt a részeg férfit.-Én már túl vagyok egy verekedésen ne kelljen még egyszer belevágnom!-kiabálta,amivel elüldözte a srácot.Harry hangján tisztán hallatszott,hogy már lehúzott néhány pohárral.Ő se lehetett magánál,de legalább jókor volt jó helyen.Felsegített.Elmosolyodtam,amikor az arcunk szinte már súrolta a másikét.De elhúzódtam,hiszen borzasztóan vérzek.
-Köszönöm!-mondtam,majd megfogta a kezem.Bevezetett a férfi mosdóba,ahol egyből a "csap alá bújtam",és próbáltam elhárítani a vérzést.Egy pillanatra felnézek a tükörbe.Louis áll mellettem,aki nem bírt szóhoz jutni.A keze tele volt véres zsebkendőkkel és kendőkkel.Mind a ketten meglepetten néztünk egymásra,majd elnevettük magunkat.Hihetetlen,hogy mind a ketten pontosan orrvérzéssel küszködünk.
-Mi történt veled Claire?-kérdezte Louis,majd egy pillantást vetett Harry-re.A tekintete mint macska és egy kutya.Louis szívesen elkapná,és megnyúzná Harry-t.De amit leolvastam mindkettőjük szeméből,és jobban megszemlélve a körülményeket,szerintem Harry Louis-al verekedhetett.De még nem akarok erre rákérdezni.-Ugye nem Harry bántott,esetleg?-találgatott,de sikertelenül.Louis túlságosan is bele van élve abba a tudatba,hogy Harry minden rosszat tenne velem.Nagyra tisztelem őt,hogy félt,és bármire képes lenne csak hogy ne essék semmi bántódásom.De túlzásba viszi ezt az egész dolgot.Lehet,hogy Harry régen valóban ilyen lehetett,őszintén,nem tudom.De eltelt két teljes év,azóta félretehette a rossz szokásait,és a jó útra térhetett.Louis erre is gondolhatna.
-Nem,nem ő volt!-rögtönöztem,közben fogtam egy zsepit az orromhoz.-Harry megmentett,megint!-mondtam határozottan,hogy Louis értse végre,hogy elég volt.
-Én most kimegyek!-mondta,majd a bal kezével szorosan megfogta a fejét.A másik kezével nekitámaszkodott a falhoz,és nagy levegőket kezdett el venni.
-Harry,jól vagy?-kérdeztem rémülten.Felnézett ránk,majd próbált magához térni.
-Persze,most már tényleg megyek!-válaszolta,majd dölöngélve,de kiment a tömegbe.
-Nyugi Claire,csak túl sokat ivott!-mondta Louis,majd folytattam tovább amit előtte.

~30 minutes later~

Az orrvérzésem elállt,így végre kimentünk a mosdóból.Elhúzódtam Louis mellől,majd eszeveszettül próbáltam megkeresni Harry-t,aki talán szörnyen rosszul lehetett.A pult felé sétáltam,ahol egy szőke,kócos srác beszélgetett néhány másik fiúval.
-Bocsi,zavarhatlak?-kérdeztem,mire egyből felfigyelt rám.Odasétált elém,majd a kezeit nekitámasztva a pultnak próbált elhelyezkedni.
-Persze,miben?-kérdezte teli mosollyal az arcán.-Egyébként csak szólíts Niall-nek,ha lehet.-tette hozzá,majd elmosolyodtam vicces arckifejezésén.Úgy látszott jó emberen keresztül keresem Harry-t.
-Én Claire vagyok,és nem láttál egy viszonylag magas,barna,göndör hajú srácot,akit különben Harry-nek hívnak?-kérdeztem,majd bólogatott.
-Miért nem ezzel kezdted!Az aki Louis-al verekedett?-kérdezte,majd egy nagyot nyeltem.Felhúzott szemöldökkel figyeltem Niall-t,aki egy pillanatra a fejem fölé pillantott..Szóval hát igaz.De most nem volt kedvem ehhez.
-Igen.Vele.-félrehúztam a számat,majd egyre türelmetlenül vártam amit mondd.
-Persze,hogy tudom.Ott áll mögötted!-mondta mosolyogva,majd ijedtemben gyorsan megfordultam.Ahogy megpillantottam Harry-t szörnyen megijedtem.
-Nyugi,olyan félelmetes lennék?-kérdezte mosolyogva,majd leült a mellettem lévő székre.-Milyen italt kérsz?-tette fel rögtön a másik kérdését.
-Nem tudom.Niall,szerinted melyik lenne a legjobb választás?-kérdeztem.Valójában sosem szoktam alkoholt inni,de most szeretnék egy jót mulatni.Nem árt nekem sem egy kis kikapcsolódás a jelenlegi állapotomban.
-Hát van bőven.Jack Daniel's,Martini,Jeger Maister.-tette le sorjában az üvegeket,amit én csak úgy megbámultam.Nem tudtam mit reagálni erre,csak vállat vontam.Végül elvettem a Jeger Maister-t,és úgy az üvegből lehúztam a feléig.Életem egyik legrosszabb döntése volt.Hirtelen Niall-re néztem,akiből már kettőt láttam.Minden egyes dolog megduplázódott amiből csak egy volt.
-Claire!Még túl korai ennyi nem gondolod?-kérdezte,mire nem válaszoltam semmit.Leugrottam a székről,majd bevetettem magam a tömegbe.Végül a szédülés elmúlt,és úgy éreztem magam mint előtte.Rendkívül furcsa pár perc volt számomra,főleg,hogy nem emlékszem arra,hogy hogyan kerülhettem be a tömegbe.Amikor pont az egyik kedvenc zeném kezdett el szólni,még jobban táncra perdültem.(music).Hirtelen két erős kéz átszövi a derekamat hátulról.Tisztán tudtam kinek állok háttal,így megfordultam.Harry száján széles mosoly nyílt.
-Tudod Claire,te egy elbűvölő lány vagy,és nagyon jó barát!-mondta,közben megfogta a kezem.Közelebb húzott magához,úgy,hogy az arcunk között lehetett vagy két-három centiméter.-Tetszel nekem,és nem akarlak bántani,se semmi!-mondta,majd furcsán néztem felé.De ettől függetlenül tetszett amit mondott.Mélyen egymás szemeibe néztünk.Meg akart csókolni,de nem engedtem.Harry-n teljesen látszott,hogy nincs jól.
-Harry!-figyelmeztettem-Jól érzed magad?-kérdeztem,mire bólogatott egyet.Nem hittem neki,valahogy nem tudtam.Pár másodperc után hirtelen össze vissza kezdett el dölöngélni.A szemei fennakadtak,majd hátra felé kezdett el dőlni.Nem volt már időm elkapni,így sikeresen hátraesett.Tisztán láttam,hogy a fejét nagyon beütötte.A rémültség teljesen átjárt a testemen,és nem tudtam,hogy mihez kezdjek vele.

Chapter 02.~Viszály~

sziasztok^-^

egy kis késéssel meghoztam a 2. részt.:))ezen a héten többen nem is lesz új rész,csak a jövőhéten,meghatározatlan időpontban.:D nagyon szépen köszönöm a 4 feliratkozót,és a már hamarosan 400 látogatottságot.De tudjátok mit "bírok" igazán? hogy van 4 feliratkozóm,de mindig csak egy valaki kommentel.:|| ez szomorít el a legjobban,valahogy többet vártam..:/ de remélem a későbbiekben kapok sokkal több komit,pipát,és feliratkozókat:)) jó olvasást;))

Claire Higgins

Louis számomra az egyik legfontosabb személy az életemben.Egy igazi barát,akire bármikor számíthatok.És

a válasz arra,hogy van e fiú és lány közti barátság:igen is van.De most az először nem értem őt.Miért mondta azt,hogy Harry-t hagyjam?Lehet ahogy mondta,legjobb barátok voltak még régen és történt valami ami miatt már véget ért.Valahogy nem hiszem el,hogy Harry bármi kárt is tenne bennem.Hiszen ő volt az aki

megmentett.Ha tényleg tenne valami rosszat velem meg sem mentett volna.De most higgyek egy olyannak akit szinte még nem ismerek,minthogy a legjobb barátomnak?Bizonytalan vagyok,és ezt a helyzetet mindig is gyűlöltem.Befáradtam az osztályterembe,ahol Harry-t máris körülvették a lányok.Nathalia is köztük ólálkodott,aki már simogatta is őt.Szánalmasak mindannyian.Szinte mindannyian a göndör fürtjeit piszkálták.Láttam szegény fiún hogy nem nagyon élvezi.De sajnos így vagy úgy de el kell viselnie a körülményeket.Helyet foglaltam a normális lányok társaságába,és elővettem a telefonomat.

-Claire!-szólt hozzám az egyik barátnőm,Jesy,mire én felnéztem rá.Kifejezetten szokatlan tekintetükkel néztek felém,amiből már sejtettem mit akarnak tőlem kérdezni.

-Nincs semmi köztem és Harry között,mielőtt ezt mondanád.-válaszoltam,majd újból olvasni kezdtem.Olvasás közben egy ismerős mondatra figyeltem fel."Caroline érzései felettébb ingadozóak.Georgia próbálta lebeszélni arról a fiúról,aki állítólag a lány életét is tönkre teheti.De nem tudta irányítani az érzéseit.Beleszeretett abba az emberbe,aki egy imádni való személyként ismert egyes emberek körében.De a látszat néha csal.De ő ezt nem vette észre.Nem hitt senkinek,csak a saját eszénél fogva próbálta keresni a helyes utat.Az utat ahol eldöntheti mit is akar..ˇ

A könyvemet egy pillanatra félretettem.Könyökeimet megtámasztottam az asztalon,majd a tenyereimmel eltakartam az arcom.A rossz gondolatok végigjártak a fejemen,miszerint mi van ha igaz?Ha Louis-nak igaza volt,és valóban ezt tenné.Na de Harry?

-Claire,jól vagy?-szakította félre a gondolatjárásomat Victoria.Hirtelen felpattantam,hiszen majdnem elalvásra kényszerültem.

-Persze,jól.-válaszoltam,majd felálltam.Nagyon erős késztetést éreztem afelől,hogy beszéljek Harry-vel.Nem érdekelt Nathalia,sem az őt körülvevő "tyúkok".Odasétáltam hozzá,de Nath ellökött.

-Húzz innen te lotyó!-figyelmeztetett,de nem vettem figyelembe.-Hallod egyáltalán?Ő az enyém,és békén lehet hagyni!-nyilvánította,majd újból haragot éreztem.

-Na ide figyelj rám,de most!-emeltem fel a hangomat,közben próbáltam lecsitítani magam.-Majd te leszel az,aki nekem megmondja kihez,avagy hová megyek esetleg.De közlöm veled hogy én a magam ura vagyok és nekem te nem fogod osztani az észt.Azt hiszed te vagy itt a nagy arcú ugye?De minden egyes ember utál téged!-immáron az egész terem csak az én hangomtól visszhangzott.Ahogy ez feltűnt nekem,elmosolyodtam. Nathalia szemébe néztem,aki lélegzetvisszafojtva nézett felém.Gyengéden megfogtam a vállát,majd arrébb toltam.

-Harry,beszélhetnénk négy szem közt?-kérdeztem tőle,miután odamentem hozzá.Bólintott,majd a kezemmel jeleztem,hogy jöjjön ki velem a folyosóra.Meglepett tekintetet szemléltem meg rajta,amint a közös mosdóba irányítottam őt.

-Mit szeretnél?Valami olyat mondott Louis?-utalgatott,de sikeresen eltalálta.

-Valami olyasmi,igen.-mondtam,majd a padlót kezdtem el bámulni.Másodpercek elteltével felnéztem rá.

-Rossz érzésem van Harry.Louis azt mondta,hogy hagyjalak békén.Hogy régen legjobb barátok voltatok,és amiatt a bizonyos dolog miatt ment tönkre a barátságotok.De nem értem.Mi miatt kell hogy veszélyesnek tartsalak?-kérdeztem,majd elkezdte ő is a padlót bámulni,mélyen a szemembe nézett.

-Louis-nak elege volt abból,hogy én mit "művelek" a lányokkal.-idézte azt az egy szót,amire én nagyon felfigyeltem.-És még mindig azt hiszi,hogy ezt tenném.Pedig nem.-fejezte be,majd megharapta a száját.És ismét másodpercek teltek el.Harry-vel egyáltalán nem vagyunk együtt.De mégis olyan ez az egész mint egy párkapcsolati viszály.

-Mért,mit hitt Louis?-csillant fel a szemem,majd kíváncsian vártam a választ.

-Tudod,amikor valahogy felhozzák ezt a témát,akkor nem szívesen beszélek erről.Félek hogy másokat is úgy elüldözök magam mellől,úgy mint Louis-t.De ne hidd el amit mondott.Csak valakik ezt mondták neki és nem hitt nekem,amikor próbáltam kimagyarázni.-válaszolta.Végig egymás szemébe néztünk.Teljesen megértem,és bízok abban is,hogy nem hazudik nekem.

~12 hours later~

Harry Styles

Perth városa mindig november vége felé közeledve a legszebb.Belegondolni abba,hogy ez a karácsony időszaka,az maga csodálatos érzés.Mindig is imádtam ilyenkor a városban sétálni a barátaimmal és a családommal.Éppen Perth egyik legjobb részén sétáltam néhány haverommal Downtown-ban.Nem árt egy hosszú,kemény nap után egy kis kikapcsolódás.Szerencsére péntek volt,így beültünk egy kávézóba.Ilyenkor hatalmas bulik vannak ott,ahol természetesen én törzsvendégként büszkélkedhetek.

-Harry oda nézz!-mutatott a legjobb haverom egy lány felé.-Na?Mit szólsz hozzá?Szerintem remek választás lenne!-csapkodta meg a vállamat.

-Nem igazán érdekel!-válaszoltam,majd közben leültem a pult elé.Rendeltem egy pohár sört,amit kifejezetten gyorsan a kezembe is vehettem.

-Na ne mondjad!Talán van valami másik lány a légkörben?-kérdezte,mire én majdnem megfulladtam.

-Ennyire látszik?-kérdeztem,majd egyszerre nevettünk magamon.Leöntöttem magam,ráadásul a nadrágomnál teljesen olyan,mintha bepisiltem volna.Kínos helyzet,de nem hinném,hogy ezt bulifények mellett bárki is meglátná.De mosdóba kellett mennem,ami hatalmas hiba volt számomra.

-Nahát kit látnak szemeim.-vigyorgott Louis,majd utánam becsukta az ajtót.Miért van az,hogy csak mi ketten vagyunk itt?

-Már csak te hiányoztál ide.-mondtam nem túl lelkesen,majd kikerültem őt és a wc felé irányultam.Sosem szerettem úgy elvégezni a dolgomat,hogy valaki mögöttem,vagy mellettem áll.De most valahogy egy pohár sör mellett már nem igazán érdekelt.

-Tudod Harry,adnék neked egy olyan tanácsot,amit ha nem fogadsz meg kettészellek.-szólalt meg Louis a hátam mögött.Ennyire még sosem lepődtem meg,mint abban a pillanatban.Felhúztam a nadrágomon a cipzárt,majd megfordultam felé.

-Hogy mi?Ismételd meg létszíves mert nem hallottam tisztán!-válaszoltam neki,mire nagyon erőltetett "ál" meglepettséget szemléltem meg az arcán.

-Jól hallottad!Ha egy ujjal hozzá mersz érni Claire-hez,akkor ne számíts jóra!-utasított,amire teljesen kitágultak a pupilláim.

-Majd te megmondod nekem,hogy mit és hogy csináljak ugye?Na ne játszadozz velem!-figyelmeztettem,majd egyre közelebb jött hozzám.

-Csak megbántanád.Érzelmileg,lelkileg tönkretennéd ezt a lányt.Ő szinte már a testvérem.Nem szeretném ha bármi rosszat is tennél vele,megértetted?-kérdezte,majd összekulcsoltam a kezeimet.Elmosolyodtam,majd a padlót kezdtem el bámulni.Visszanéztem Louis-ra,aki felhúzott szemöldökkel várta a válaszomat.

-Nem tenném tönkre,és mégis honnan veszed azt,hogy esetleg tetszik?-kérdeztem.Egy nagy sóhaj hagyta el a száját.

-Tudom,látom rajtad!Na szóval megállapodtunk?-tette fel a kérdést,amitől elnevettem magam.

-Nem állapodtunk meg semmiben mivel nekem tetsz..-válaszoltam,de az utolsó mondatomat nem tudtam befejezni.El sem hittem,hogy majdnem elárultam magam.

-Na megállj csak!-mondta,majd szó szoros értelmében letámadott.Leterített a földre,majd ütni kezdett.De én sokkal erősebb vagyok nála.Lefogtam,majd elrúgtam magamtól.Seggest dobott a padlóra,majd tovább folytattuk amit nem szabadott volna.Egyáltalán nem akartam verekedést,de nem tűröm ha ok nélkül meg akarnak verni.A mosdó bejárati ajtójától hallottuk,hogy kinyílik.Teljesen idegen emberek próbáltak szétválasztani minket,nem sok sikerrel.Felálltam,közben engem fogtak,hogy ne tudjak odamenni Louis-hoz.Mind a kettőnk arcáról vér folyt.Közben egy pillantást vetettem a nyitva maradt bejárati ajtóhoz.Ledöbbenten néztem ki az ajtón,amikor megláttam Claire-t és Victoriát.Életem egyik legkínosabb pillanata volt. 

  

Chapter 01.~A hitetlenség nem jó~

sziasztok^^

meghoztam a blogom első részét,ami talán kicsit rövid lett egyenlőre)a kövi részek kicsit hosszabbak lesznek),de remélem tetszeni fog:))nagyon jó lenne néhány komi,pipa,és feliratkozó is a blogomra,hogy tudja,érdemes lenne e folytatnom a blogot!:D de ezen felül köszönöm a 3 feliratkozót,és a 200+ feletti látogatottságot,remélem ez még bővülni fog:) mind1,jó olvasást az első részhez.:D ^^

~Claire Higgins~
Álom.Az a hely,ahol biztonságban érezhetem magamat.Ahol nem érhet semmi bántódás,és fájdalom.Ekkor az ember mindig félreteszi a rossz gondolatokat,és arra koncentrál ami az adott álmában történik.Számomra ez egy olyan dolog ami sokszor életerőt és kitartást ad nekem a másnapokra.
Egy újabb napra ébredtem fel.Mindig szörnyű belegondolni a nap elején abba,hogy nincs aki megcsinálja neked a reggelit.Nincs aki elkészíti neked a finom,forró kakaót.Mindent magamnak kell elkészítenem,vagy mindig az iskola ebédlőjében készült undorító ételt fogyasztom.Korán fel kellett nőnöm,hogy mindent önállóan,és céltudatosan műveljek.
Egy hét telt ez az eset óta.Azóta nem láttam Harry-t és hogy őszintén elmondjam,látni akarom.Bár úgy érzem reménytelen az egész.Lehet,hogy csak egy látogató volt az iskolában?Vagy csak egy valamiért jött el,és sosem tér vissza?Egész héten minden rólam szólt.Mindenki ellenem van szegülve,pedig semmi rosszat nem tettem.Sok időnyi gondolkozás után ki kellett térnem a gondolatmenetemből.Nyújtózkodtam,majd szépen lassan felültem.Megdörzsöltem a szememet,majd nehézkesen megpróbáltam felállni.Kinéztem az ablakon.A hó ugyanúgy esett mint a múltkor,és a karácsonyi díszek valahogy jobban feldobták az összhangot mint azelőtt.Az emberek vidáman járkáltak az utcán.A gyerekek boldogan nevetgéltek,és indultak a suliba.Lassan visszahúztam a függönyt,és előkutattam néhány ruhámat.Felhúztam őket,majd a lánymosdóba vonszoltam magam a fogkefémmel és a fogkrémekkel együtt.De sajnos nem voltam egyedül.
-Nahát a lány akit megerőszakoltak!-szólt hozzám Nathalia,akit a suliban mindenki egy gonosz,nagyképű lánynak tart.A barátnői ott álltak mellette és ugyanabban az állásban álltak,mint a "főnökük".
-Remélem tudomásodra tudom adni hogy nem történt meg.Mert nekem ilyen esetekben szerencsém van,nem úgy mint egyeseknek.-utaltam Nath-re,akivel még régen megtörtént ugyanez az eset.Akkor vesztette el először,és ráadásul nem tett feljelentést a férfi ellen.Tovább találkozgattak és csinálták is.Gusztustalan.De nem érdekelt.Kezembe vettem a fogkefémet és a fogkrémemet,majd nekiálltam fogat mosni.
-Ja,bocs,csak félig levetkőztetett,de jött egy fiú aki megmentett.És aztán az tette meg veled!-mondta,majd erőteljesen elkezdtek nevetni rajtam.Kiköptem a fogkrémet,majd szembe néztem vele.Úgy éreztem ekkor szakadt el nálam a húr,és egy nagy pofont adtam az arcára.Megragadtam a haját,majd azzal együtt a földre terítettem őt.Ráültem,és téptem ahogy csak tudtam.Fogalmam sem volt,hogy mi ütött belém.Sosem szoktam ilyen agresszív lenni.Rachel és Amanda próbáltak elhúzni tőle,de én egy erős mozdulattal őket is ellöktem.
-Hogy mersz ilyet mondani te ribanc!-kiabáltam neki,aki csak sikongatott.Életemben nem gondoltam volna arra,hogy ilyet teszek.Nem tudtak mást tenni,minthogy segítséget hívtak.Ekkor láttam bejönni Victoriát és Louis-t.Mind a ketten próbáltak leszedni róla,amit végül sikerült elérniük.Mind a ketten lefogták a vállamat,hogy ne tudjam tovább tépni Nathaliát.Úgy éreztem,hogy nagy kő esett le a szívemről.Végre megkapta ez a lány azt,amit megérdemelt.Hogy merészel ilyet mondani?
-Beteg vagy!-mondta nekem Nath,akinek az arcát már ellepték a könnyek.Mind a hárman elhúzták a csíkot.
Jézusom,mit tettem?Nem kellett volna megvernem!Ez nem én vagyok.A lelkiismeret furdalás egyre csak fokozódott bennem.
-Claire miért tetted ezt?Normális vagy?-kérdezte Victoria.Félig lehajtott fejjel sétáltam vissza a csaphoz,majd felkaptam a fogkefét,és a fogkrémet.
-Azt kapta meg ami már járt neki!-mondtam,majd visszamentem a szobámba.Becsuktam az ajtót,majd kieresztettem a bennem lévő gőzt.Nagy levegőt vettem,majd szépen lassan kifújtam.

~1 hours later~

Az iskola folyosóján sétáltam,a nehéz könyveimmel a kezemben.Minden egyes lány akikre ránéztem emberölő tekintettel nézett felém.Kissé kellemetlenül éreztem magam.Jobb oldalamra nézve megpillantottam Nathaliát,aki a jéggel teli zacskójával a kezében borogatta a fejét,ahol éppen megütöttem reggel.Elmosolyodtam,majd mentem tovább.A nagy nézelődés közben nem vettem észre hogy nekimegyek valakinek.A könyveim eztán a földön hevertek.
-Úristen én nagyon sajnál..-mondtam,majd az utolsó mondatomat befejezni sem tudtam.Ahogy megpillantottam kinek is mentem neki,egy pillanatra a lélegzetem is megállt.Nem hittem a szemeimnek,de próbáltam megszokni a helyzetet.
-Claire?-kérdezte tőlem Harry,akinek a széles mosolya még máig elképesztően szép.
-Igen,én.-mosolyogtam,majd felvettem a könyveimet.Újból szembe néztem vele,majd megint egymás szemeibe merültünk.Nagyon boldog voltam,hogy újból láthattam.De várjunk.Mi az a nagy táska a hátán?
-Mondd csak,meg tudnád mondani hol van a 11.A terme?-kérdezte,majd egyből kapcsoltam.Ő ide jár tanulni?
-Elkísérlek.-válaszoltam,majd együtt elindultunk az osztálytermünk felé.Igen,én is abba az osztályba járok.-Itt vagyunk,és remélem jó osztálytársunk leszel.-mosolyogtam,majd egy meglepedt tekintetet figyeltem meg rajta.
-Te is ebbe jársz?-kérdezte,mire rábólintottam.Kirázott a hideg,amikor örömében szorosan átölelt.Meglepődtem,majd befáradtunk az osztályba.

~Louis Tomlinson~
Mindannyian az osztályteremben ültünk.Míg én a fiúkkal hülyéskedtem,egy pillantást vetettem a bejárati ajtóra.Kívül láttam Claire-t ,ahogy egy idegen sráccal ölelkezik,majd eltávolodnak egymástól.A fiúnak göndör haja volt,és sunyi,de sármos mosolya.Ez Harry Styles.Az a fiú aki tud szerelmes lenni,de nem úgy ahogy a partnere elvárja.Ő egy igazi szemét a lányok körében.Én már csak tudom.Én voltam a legjobb barátja.
Végül mind a ketten befáradtak az osztályterembe.Először nem akartam hinni a szememnek,hogy két év után újra látom Harry-t.Ennyi év után is először néztünk egymás szemébe.Láttam rajta a haragot és a meglepettséget.Tudom,hogy teljesen tisztában van azzal a tudattal,hogy nekem volt igazam,és remélem ez a szempont nála még mindig fennmaradásban van.
-Bocsi,mindjárt jövök.-mondtam a srácoknak,majd odamentem Harry-hez és Claire-hez,akik nagy vigyorral a képükön beszélgettek egymással.Tisztán lehetett látni rajtuk,hogy nagyon tetszenek egymásnak,főleg Harry-nek.-Sziasztok!Harry,jó újra látni!-lelkesedtem,persze egyáltalán nem örültem.Persze a kézrázás nem maradt el,de úgy éreztem beszélnem kell Claire-el.
-Claire,beszélhetnénk négy szem közt?-kérdeztem Claire-t,majd újból Harry-re néztem.Tudta jól,hogy mit akartam mondani neki.Ami miatt konkrétan a barátságunk romlott meg.
-Persze!-mosolygott,majd a kezénél fogva kivezettem a terem mellé.-Mit szeretnél mondani?-kérdezte.Láttam az arcán,hogy nagyon boldog,hogy újból láthatja azt,aki megmentette.Tudom azt is,hogy nagyon megtetszett neki a srác,mert ekkora mosolyt még nem láttam Claire-en.
-Hagyd békén Harry-t!-vágtam bele a közepébe.
-Mi?Miért?-kérdezte egy kicsit idegesen.Nem nagyon mertem közölni vele,hogy miért is.De joga van tudni.
-Tisztában vagyok vele,hogy tetszetek egymásnak.De békén kell hagynod!A saját érdekedben!-válaszoltam,majd láttam rajta,hogy teljesen hülyének néz.
-Louis,mégis miért?Mégis,honnan jött ez neked?Féltékeny vagy?-kérdezte,majd egy cseppet összezavarodtam.
-Nem Claire!Harry-vel régen a legjobb barátok voltunk.Emiatt lett vége a barátságunknak.Ezért,a saját érdekedben..Hagyd!-figyelmeztettem,de ezzel szerintem előrébb nem juthattam.Evvel csak fokoztam tovább benne az idegességet,amit őszintén szólva nem akartam neki.
-Kapd be Louis!Jössz ezzel az álbeszéddel,hogy hagyjam békén,mert rosszat tesz velem.Mégis mit tenne velem?Bántalmazna,vagy ütne?Mert nem hiszem!-mondta,majd visszarohant az osztálytermünkbe.Ott álltam a folyosón mozdulatlanul,és elgondolkoztam.Egy igaz barát megmondaná neki,hogy miért hagyja békén őt.Nagyon szeretem ezt a lányt,a legjobb barátom.De nincs szívem hozzá,hogy közöljem vele,hogy valóban ezt tenné vele.Fogva tartaná,és talán bántalmazná is Claire-t.Pusztán igaz szerelemből.

00.Prológus

Az ablakomon kinézve szívmegmelengető látvány fogadott.Szitált a hó ahogy az rendjén,a főutca a karácsonyi díszektől vált gyönyörűvé.Ilyenkor mindig érzékennyé válok.Ahogy a gyerekek a bokáig érő hóban hóangyalt csinálván nevetnek egymáson,és amikor egy csoportban hógolyó csatáznak.Ahogy őket nézem abba belegondolni hihetetlen.Nekik megadathatott a boldogság és az öröm ami nekik jár.Ellentétben velem,akinek sosem volt normális gyerekkora,és hamar fel kellett nőnie.Sajnos az élet nem lehet mindig könnyű és vidám.Tapasztalat.
Visszahúztam a függönyt ahogy eredetileg volt.Befeküdtem vissza az ágyamba,és a maradék időmet kihasználtam még egy kis pihenésre.Szerencsére egyedül lakok egy szobában,így mindig jut időm bármire.Kollégista vagyok,szörnyű körülményekkel körülvéve.Szinte én vagyok egyedül normális ebben a közegben.De úgy érzem magányos vagyok.Csak két igaz barátom van,akik sokszor alig,de fel tudják dobni a kedvemet.Nem vagyok egy vidám ember.Nem vagyok egy társaságkedvelő típus.Mégis minek?Kiért?
A gondolataimba egyre jobban és jobban belemerültem.De el kellett indulnom a suliba,ami még inkább megerőltető volt számomra.Felkaptam magamra az egyenruhát,majd felhúztam a hozzá tartozó cipőt.A hajamat összefogtam,és kinyitottam a szobám ajtaját.Elindultam le,amikor ordibálásokat hallottam a lenti aulából.
-Bunyó,bunyó!-kiabálta mindenki,miközben én nehézkesen próbáltam átküzdeni magam a tömegen.Egyszerűen borzalmas,hogy senki nem tesz semmit se ellenük.Éppen lefelé sétáltam a kijárat felé,amikor valaki hátulról eltakarta a szememet.Erősen megszorított,majd megkötözte a szememet.A rémület teljes egészében átjárt rajtam,főleg abban a pillanatban,amikor belegondoltam hogy nem tudok semmit sem tenni.Túl erős volt,és nem tudtam kivel állok szemben.
-Engedj el!-kiabáltam torkom szakadtából,de ő felkapott és elvitt valahová.Nem szólt semmit,csak befogta a számat.Egy ajtó nyikorgására lettem figyelmes.A szívemet már nem a helyén éreztem,de belegondoltam abba,hogy már itt mennyi ilyen történt.Ebbe az iskolába rendszeresen.
-Talpra!Most!-kiabált rám,mire eleget tettem a késérének.Becsukta az ajtót,majd levette a kötést a szememből.A kollégium mosdójában voltunk.Egy emós kinézetű,titokzatos fiú állt előttem.A szeme ki volt festve,az egész testét tetkó borította,és a hajától nem lehetett látni a jobb oldali szemét.A rémültség még jobban átjárt rajtam,ami már remegéshez vezetett.Nem ismertem egyáltalán őt.Csak ki akartam jutni innen.Az ajtóhoz rohantam de zárva volt.
-Mit akarsz tőlem?-kiáltott belőlem a félelem,ami majdnem sírást váltott ki belőlem.A szívem egy pillanatra megállt,amikor a srác egy fegyvert vett ki a zsebéből.A jobb kezemet a szám elé tettem,majd háttal támasztva magamat az ajtón,szépen lassan lejjebb csúsztam.Sírtam,és megismételtem a legutóbb feltett kérdésemet.
-Kellesz nekem.Ha nem azt csinálod amit kell..-fújta meg a fegyverét,majd újból rám nézett-Akkor elsül a pisztoly.-mondta,majd mosolygott.Nagyot nyeltem,majd gyorsan felálltam,és próbáltam kinyitni az ajtót.
-Nyílj ki!Gyerünk!-kiáltoztam magamban,majd a fiú egy mozdulattal elhúzott az ajtótól.A falhoz nyomott,és egy nagy kötelet vett elő.Miközben minden erőmmel próbáltam ellenszegülni,ő teljesen odakötözött a falhoz.Nem tudtam menekülni,csak segítségért kiáltoztam,és próbáltam letépni a kötelet magamról.A fiú a nyakamat kezdte csókolgatni,majd a számat.Elfordultam,és tovább kiáltoztam segítségért.Hirtelen mozdulattal letépte rólam az egyenruhámat,ami következtén egy szál melltartóban és bugyiban álltam a falhoz simulva.Tovább rángatóztam,mire az ajtón kívül egy mély,rekedtes férfi hangot hallottam.
-Hé!Nyissátok ki az ajtót vagy berúgom!-figyelmeztetett,mire a fiú figyelembe sem vette.
-Segítség!Törd be az ajtót!-kiabáltam,majd azt tette amit mondtam.Erőteljesen berúgott az ajtón,amin egy hatalmas nagy lyuk keletkezett.Egy göndör hajú,rikító zöld szemű srác volt.A fiú aki odakötözött a falhoz elővette a pisztolyát és a fejemhez tartotta,ezzel megfenyegetve a másik ismeretlen személyt.
-Tedd le a fegyvert és kötözd ki a lányt most!-figyelmeztette őt,de nem jutott előrébb.

-Mi van ha nem?-kérdezte,majd megint engem kezdett el csókolgatni.Ekkor a göndör hajú fiú hirtelen mozdulattal elrántotta tőlem őt,majd a fegyvert kirántotta a kezéből.Teljes erejéből ütni kezdte,míg az el nem ájult.A fiú rám nézett,majd a tekintetét végigmérte az egész testemen.Elővett a táskájából egy nagy,fekete ollót,és elvágta a kötelet.A megkönnyebbültségtől könnyekbe lábadt az arcom,és megöleltem őt.Érezni lehetett rajta David Backham erős,mégis vonzó parfümjét.
-Köszönöm szépen!-kiköszörültem magamból,majd elengedtem őt.Cseppet sem tűnt fel nekem hogy félmeztelenül állok előtte,ezért is kissé kellemetlen volt.-Hogy hívnak?-tettem fel a kérdést felé,mire elmosolyodott.Nagyon kedves és nyugodt srácnak tűnt.
-Harry.Harry Styles.-válaszolt,mire a hangulat egy cseppet kellemetlenné vált.Gyorsan felvettem az egyenruhámat,ami félig meddig szakadt volt.-Téged?-kérdezte.
-Claire Higgins.-válaszoltam.Elgondolkoztam.Furcsa érzések kavarogtak bennem,amit még eddig sosem tapasztaltam.Harry.Ez a név,és személy sosem íródik ki a fejemből.Egy olyan személy akiben láttam valamit,amit még eddig egy fiúnál sem tapasztaltam.Különlegesnek,és normálisnak ismertem meg.De a kocka más irányba fordult.Megismertem életem fő bajokozóját.