2013. december 2., hétfő

Chapter 04.~Vita~

sziasztok^^
megírtam a 4. részt.:) kicsit szomorú vagyok most,valahogy reméltem,hogy kapok néhány komit az előző részhez,de nem igazán kaptam sajnos..:|| mondjuk beismerem,nem lett valami jó rész..mivel ma nem volt nekem suli,így jutott elég időm nyugodtan megírni ezt,és szerintem ez most elég jó lett:) remélem kapok ehhez néhány komit,valamint pipákat.:)és hát igen,hamarosan új design,új fejléc,szóval tök jó,végre valaki tud időt szentelni nekem egy fejlécre:DD mindegy,nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!:))(előre mondom,hogy egy kicsit rövidebb lett,mint a többi:))

Claire Higgins
Eszeveszettül kóvályogtam Harry körül,és segítségért kiáltoztam.Nem mintha lehetett volna hallani a hangom az üvöltő zene mellett.Elkezdtem ráncigálni őt,de nem reagált semmire.Ekkor hirtelen láttam,hogy egy sötét öltözékű,magas,fekete hajú srác áll előttem,aki próbált segíteni nekem.Külseje nagyon megrémített,de lehet hogy a bennem lévő alkohol már kihozhatta belőlem a látomást.
-Segítek,jó?-kérdezte a teljesen idegen srác,mire én bólogattam.Ahogy az egyre vörösebb szemébe néztem,ekkor már tudtam jól,hogy velem sem stimmel minden.
-És most mit csinálunk vele?-hajoltam oda hozzá,hogy hallja amit kérdezek.Egyszerűen vállat vont,majd egy hirtelen mozdulattal felkapta Harry-t a karjaiba.
-Haza kéne vinni nem?-kiabálta.Nem tudtam erre mit mondani,mivel azt sem tudtam,hogy hol lakik egyáltalán.Vettem egy nagy,mély levegőt,majd megvakartam a fejem.Ránéztem a vámpír kinézetű idegenre,aki már egyre türelmetlennek tűnt.
-Azt sem tudom hol lakik!-válaszoltam,majd oldalra döntve a fejét jelzett,hogy kövessem.Eleget tettem a kérésének,és kivezetett a kávézó elé.
-Jólvan,én sem tudom,de most akkor hová vigyük?-kérdezte,közben elindultunk a főutca irányába.A szemem egy pillanatra megakadt Harry fején,majd elnevettem magam.A srác,akinek még mindig nem tudom a nevét kérdően nézett rám.Próbáltam lecsillapítani magam,de az alkohol egyre jobban uralkodott felettem,és nem tudtam magam irányítani.Az érzés felettébb szörnyű,de jól éreztem magam.Miután elkapott a röhögőgörcs szindróma csak jobban rájöttem,hogy nem szabadott volna.Nem szabadott volna lehúznom azt a tömény mennyiségű Jeger Maister-t a feléig.Kóvályogni kezdtem,és forgott velem a világ.

Louis Tomlinson
Claire eltűnt.Mindenhol kerestem,ahol csak lehetett.Hatalmas megalázkodásomra még a női mosdóba is bementem,ahonnan egyből ki is lököttek.
-Ez a női mosdó kis apám,szóval húzás innen!-lökött ki utoljára egy negyvenes nő,majd rám csukta az ajtót.
Már a fejemet fogtam idegességemben.Nem tudtam merre és miképp induljak el.Ekkor arra a döntésre jutottam,hogy elindulok a kollégium felé,hátha hazament.Ennyire még nem voltam dühös.De úgy éreztem én vagyok a felelős Claire-ért,vigyáznom kell rá.Átvágtam magam az emberek közt.Sokkolva szemléltem meg a lányt,akin már segíteni kellett felállni.A srácot aki a földön feküdt,és nem tudták felriasztani.Szívesen segítettem volna nekik,de az érzéseim belül azt sugallják,hogy "Ne!Hagyjad!Keresd meg!".Szinte már nem az agyam irányított,hanem a testem.Kitérve a kávézóból rohantam hazafelé.Út közben majdnem elestem többször is,de nem érdekelt.Rossz érzéseim voltak,és nem érdekelt semmi.Odaértem a kollégiumhoz,ahol rögtön hívtam is a liftet.Türelmetlenül várakoztam,amikor a szemem megakadt a lift melletti női mosdó ajtajára.A pillanat felettébb ijesztő volt,amikor Claire-t láttam meg rendkívül szokatlan állapotában.
-Claire!-rohantam oda hozzá,majd próbáltam egyensúlyban tartani.Köhögött,és teljesen nem volt magánál.Átöleltem,közben erősen szorítottam,hogy nehogy elessen.Megnyugodtam,de újból felfigyeltem a mosdó ajtajára.Egy fekete hajú,fültágítós srác volt,aki a karjaiban hordozta Harry-t.Le voltam sokkolva jelenlegi állapotukon.-Te jó ég,mi történt velük?-kérdeztem
-Őszintén?Szerintem elég rendesen leitták magukat!-mondta a srác,majd a számára legkényelmesebben próbálta elhelyezni szerencsétlen fiút a karjaiban.
-Louis!-nézett bele a szemeimbe Claire,én meg hallgattam.Szegény,nagyon sajnáltam hogy ilyen állapotba került.-Harry ma velem alszik,mert nem tudjuk hol lakik.-mondta,majd próbált egyensúlyt tartani magán.Eltávolodott tőlem,majd kicsit megszédült.
-Azt felejtsd el!Komolyan mondom!-próbáltam megértetni vele.
-Elegem van már hogy te mondod meg mit csináljak!Most mégis hol máshol aludhatna?-kérdezte felbőszülten.
-Hogy én?Én csak próbállak megvédeni Claire!-válaszoltam,de már egyre dühösebben.Fogalmam sincs hogy értessem meg vele,hogy nem szabad.
-Mitől?Azt hiszed Harry bántana?Már kétszer megvédett te hülye!-kiabált,mire én próbáltam lecsillapítani.
-Tudod mit?-kérdeztem.Már elegem volt abból,hogy nem képes elhinni nekem,hogy nem szabad.Hogy hagyja őt békén.-Ha nem hiszel nekem,akkor ne higgyél!Nyugodtan legyetek barátok,vagy legyetek együtt,nem érdekel!Viseld a következményeit.És amikor már rájöttél,hogy mekkora hibát követtél el,ne gyere hozzám rinyálni,hogy igazam volt!-figyelmeztettem,majd kinyitottam a lift ajtót.Egy utolsó pillantást vetettem rájuk.Claire szemében egyre csak sorakoztak a könnyek.Megszakadt a szívem,de minden ember a hibáiból tanul.Majd rájön,hogy nem szabadott volna.Remélem arra is gondol,hogy igazam volt.Nem szabadítom meg Harry-től.Végeztem.Kiszálltam a negyedik emelten,majd a szobámat kerestem.Oda érkezvén bekopogtattam,remélve,hogy a szobatársam kinyitja az ajtót.Örömömre szolgálva nem volt a szobában.Előkerestem a kulcs csomómat,majd kinyitottam az ajtót és becsoszogtam az én kis "barlangomba".Semmihez nem volt kedvem ez ég világon.Bedobtam magam az ágyamba,és elvettem a polcomról a Claire-el készült fotónkat.Nem akarom elveszíteni a már így is nehéz élettel küszködő lányt.Ő egy érzékeny,könnyen befolyásolható személyiség.Jobban ismerem,mint bárki más.Nem akarom,hogy Harry tönkre tegye az életét még jobban.Az a bizonyos kötelék már eleinte leolvasható volt róluk,amikor megláttam őket.Tudom,hogy már elsőre úgy vonzódtak egymáshoz mint egy mágnes.De tagadják,és ez bosszant.Harry viselkedése meg undorító.Elhiteti a legjobb barátomnak,hogy ebből nem igaz semmi.Végül nem hisz nekem.Ezt gyűlölöm a legjobban Harry-ben.Elhiteti másokkal a badarságokat,és ha én azokat megcáfolom,akkor én vagyok a rossz.Fáj,mert a legjobb barátom volt,de nekem olyan barát nem kell,mint ő.

~1 days later~

Claire Higgins
Nem tudtam elaludni az éjjel.Az a három darab,szívszaggató mondat járt a fejemben."Nyugodtan legyetek barátok,vagy legyetek együtt,nem érdekel!Viseld a következményeit.És amikor már rájöttél,hogy mekkora hibát követtél el,ne gyere hozzám rinyálni,hogy igazam volt!".Semmi másra nem emlékszem,csak erre a mondatra.Már az ágyamban feküdtem.A fejem majd széthasadt a fájdalomtól.Közben a fejemet fogtam,és próbáltam felülni.Egy nagy horkanásra lettem figyelmes,ami hallatán kicsit megrémültem.Lassan előre hajoltam.Ahogy megpillantottam Harry-t,a pupilláim teljesen kitágultak.Nem tudtam,hogy mit keres itt egyáltalán a szobámban.Valahogy nem rémlik semmi.Mintha ez egész csak egy rossz álom lett volna.Vagy filmszakadás?Közben háttal nekidőltem a falnak.Oldalra pillantva egy közös fotót pillantottam meg a barátaimmal együtt.Elvettem az éjjeli szekrényemről,majd a kezeimbe vettem.Ez a kép olyan vidám.Mindenki mosolyog,nevet,és büszkén gondolhattam arra,hogy ők a barátaim.Az egyetlenek akik nekem a mindenséget jelentik,és akik nélkül nem biztos,hogy már itt lennék.Louis,Victoria,Kendall,és a többiek.Egy könnycsepp futott végig az arcomon,amikor megnéztem a képen Louis-t.Hátulról átkarolta a derekamat,és a fejét a jobb oldali vállamra tette.Előugrott az a sok szép emlék,ami vele történt.Ő állt mindig mellettem.Most meg lehet,hogy elveszítettem.Elérzékenyültem.Nem tudtam vissza fojtani a sírást.Az egyik kezemmel befogtam a szám,hogy Harry ne keljen fel erre.Gyorsan próbáltam magamat visszafogni,amikor láttam hogy Harry a kezén támaszkodik,és megdörzsöli a szemét.
-Claire!Minden rendben?-kérdezte,miután felült.Közben körbenézett.-Hol vagyok?-tett fel utána még egy kérdést,amire nem válaszoltam.Nem tudtam mit mondani,mert féltem,hogy újból elkezdek sírni.Előtte meg nem szeretnék.
-Nálam.-csikartam ki magamból,de úgy ahogy reméltem.Nem kellett volna válaszolnom.
-Na,tényleg,mi a baj?Nekem elmondhatod!-biztatott,közben beült mellém az ágyamba.Nem tudtam,hogy elmondjam neki.
-Te,és Louis.-szipogtam,majd egy nagy levegőt vettem.Harry-re néztem,aki már sejtette mi miatt bánkódom.Vett egy mély levegőt,majd elhelyezkedett a számára legkényelmesebben.A térdeit felhúzta,majd megtámasztotta rajtuk a fejét.Felém nézett.
-Akarod hallani,hogy mi folyik itt?-kérdezte,majd én rábólintottam.Kíváncsi voltam,mi rejlik a múltban ami miatt nincsenek jóban Louis-al.    

1 megjegyzés: